A magyarok legfontosabb zsiradéka ősidők óta a szalonna volt. Régen és napjainkban is a vidéki településeken disznóöléskor a zsírszalonnát kiolvasztották, ennek maradéka lett a tepertő. Azonban, ha szeretjük a tepertőt nem feltétlenül muszáj disznót vágni, hiszen minden hentesnél kapható zsírszalonna. Ezt a konyhában ki is olvaszthatjuk, és a végeredmény mindenért kárpótol majd, hiszen lesz zsírunk és tepertőnk is.
A tepertő sütése néhány alapvető technikán alapszik, például, ha menet közben leszedjük a zsír javát, akkor lesz száraz, pergős a tepertő. Ehhez, hogy szép színt és finom zamatot kapjon tejet öntünk és ezzel kicsit még rotyogtatjuk. Arra figyeljünk és vigyázzunk, hogy a tejtől erősen felhabzik pár percre. Úgy szokták beleönteni, hogy a keverőkanál nyelén csorgatják bele a tejet. Ennek sütését akkor kell befejezni, amikor a töpörtyű száraz, pirosas barna, felülete kemény. Ekkor a lángot eloltjuk, és a tepertőt kiszedjük.
Vannak, akik szűrőkanállal gyorsan lemerik a töpörtyűt a zsírról, és vannak, akik krumplinyomóba szedik, és a fölösleges zsiradékot még kinyomják belőle. Így szárazabb, pergősebb töpörtyűt kapunk. A tepertő sütése történhet más módszerrel is, mégpedig egy közepes fazékba rakjuk a felkockázott zsiradékot, öntünk alá egy kevés vizet és nagyobb lángon elkezdjük sütni. Amikor átpárolódott és a víz elfogyott alóla, akkor a lángot mérsékeljük, és gyakran kevergetve megsütjük. Mindkét tepertő sütésnél érdemes a hangsúlyt fektetni a kevergetésre, hogy nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz.